Bélfoltok: A faanyag sejtszövetében bélszerű, szabályozatlan elszíneződésű csíkok, amelyeket a fa növekedése során a rovar támadások okoztak. 

Erezet: A fűrészáru felületén a rostok irányát, méretét, elrendeződését, megjelenését és minőségét jellemzi. A fűrészáru egyenes erezete azt jelenti, hogy a rostok és más hosszirányú elemek a deszka vagy palló tengelyével párhuzamosak. 

Felületi repedések: A faanyag felületén, a teljes keresztmetszeten nem áthatolóan, a rostok hosszirányú szétválása. A felületi repedéseket a  szárításnál fellépő húzó feszültség eredményezi.

Fülledés: A faanyag tartalmat lebontó gombatámadás (egyéb szakkifejezések: a korhadás és revesedés).

Geszt: A korosodással a faanyag belső rétegeiben a sejtek elhalnak, s a sejtfalak színező, gesztesítő anyagokkal telítődnek. A geszt általában sötétebb mint a szíjács, de a faanyag két eltérő tulajdonságú része nem mindig különül el határozottan.

Hajlító terhelés legnagyobb munkája: A mintadarab állandó alakváltozással és kisebb nagyobb károsodással járó ütés elnyelő képessége. A legnagyobb terhelés munkája egy összetett szilárdságot és a hajlító igénybevételnél a faanyag szívósságát méri.

Hasadás: A faanyag rostjainak olyan elválása, amely az egyik felülettől a másikig áthatol (egyéb szakkifejezés: bütü repedések).

Húzószilárdság, rostra merőleges: A faanyag ellenállása a mintapálca szakadását eredményező, rostokon áthatoló erővel szemben. Nagyságát a sugár és húrirányú vizsgálatok átlaga adja.

Keményfa: A lomblevelű, lombhullató (zárvatermő) fákat jelenti. A kifejezés nem a faanyagok keménységére utal.

Keménység: Általában a faanyag  benyomódással szembeni ellenállását jelenti, mérésére a Janka-féle módosított keménységvizsgálati eljárást használják. A keménységi szám azt az erőt jelenti, amellyel egy 11,284 mm (0,444 inch) átmérőjű acélgolyót az egyenlítőjéig nyomunk a faanyagba. Értéke az átlagos sugár- és húrirányú benyomódást mutatja.

Méretállandóság: A faanyag keresztmetszetének nedvességtartalom változás hatására bekövetkező méretváltozását (zsugorodás, dagadás) jelenti.

Mézgatáska: A faanyagban a gyanta vagy mézga túlzott felhalmozódása.

Nedvességtartalom: A fában lévő víz súlya, amit az abszolút száraz faanyag súlyának százalékában fejezünk ki.

Nyíró szilárdság, rostirányú: A faanyag azon ellenálló képessége, amely a belső részében rostok mentén az egyik rész másikhoz viszonyított elcsúszását megakadályozza.  

Nyomószilárdság, rostirányú: A rostokkal párhuzamosan tartósan ható legnagyobb nyomóerő, ha a próbatestek hosszának és legkisebb méretének aránya kisebb mint 11.

Nyomószilárdság, rostra merőleges: Az arányossági határon mért erő. Ehhez a szilárdsági tulajdonsághoz nem határozható meg a legnagyobb erő.

Rajzolat: A faanyag felületének mintázata, amelyet az évgyűrűk, a bélsugarak, a göcsök, a rostok szabályostól való eltérése, az összefonódásuk és hullámosságuk eredményez.

Rugalmassági tényező (modulus): Egy feszültség típusú képzett érték, amely azt mutatja meg mekkora erő kellene ahhoz, hogy a próbadarab eredeti hosszának kétszeresére nyúljon vagy felére tömörödjön. Az egyes fafajok rugalmassági tényezőjét MPa-ban (N/m2) adják meg, a vizsgálatokat kis keresztmetszetű, szárított hibamentes mintadarabokon végezték.

Súly: A száraz faanyag súlya a levegővel töltött sejtüregek és a faanyag tartalom arányának függvénye. 

Sűrűség: A térfogategységre jutó súly. A sűrűséget, a kor, a fafajok késői pásztájának és a gesztjének aránya befolyásolja.

Szakítási együttható (modulus): A rúd behajlása azt a maximális teherviselési kapacitást mutatja, amely arányos a fafajtól függő maximális erő terheléssel. A szakítószilárdság egy olyan elfogadott szilárdsági kritérium, amely nem valódi feszültség, mivel a számításához alkalmazott képlet csak a faanyag rugalmassági határán belül érvényes.

Szíjács: A faanyag kéreghez közel eső külső része. A szíjács általában világosabb mint a geszt.

Színező: Azok az anyagok, amelyek a fának színt adnak.

Szövetszerkezet: A faanyag alkotóelemeinek egymáshoz viszonyított nagysága és eloszlása. A nagy alkotóelemeket a durva, markáns, míg a kicsi, egységes alkotóelemeket finom, egyenletes jelzőkkel határozzuk meg.

Tömörség: A faanyag relatív súlyának és a faanyag tömegével egyenlő víztömeg súlyának viszonya. A faanyag tömörsége rendszerint a nyers és az abszolút száraz tömegen alapul.

Ütő-hajlító szilárdság: Az ütő hajlító szilárdság vizsgálatánál egy adott súlyú kalapácsot ejtenek egy tartóra, az ejtési magasságot folyamatosan addig emelik, amíg a tartó eltörik vagy a tartó behajlásának ívmélysége nagyobb vagy egyenlő 152 mm-rel (6inch). Az ejtési magasság maximuma vagy a törést okozó magasság egy olyan viszonyítási érték, amely azt mutatja, hogy az arányossági határ felett mekkora ütőerőt képes a faanyag még csillapítani.

Vetemedés: A fűrészáru eredeti alakjában a száradás során bekövetkező változások. A vetemedés formái: teknősödés, gödrösödés, íveltség, görbeség és csavarodás.

Zsugorodás (összeaszás): A rost telítettségi pontról (25-27%-os nedvességtartalom) leszárított faanyag méretcsökkenése. Értékét a nyers mérethez viszonyítottan adjuk meg.